3.Fejezet: Fájdalom

Az Alice nevű, kobold lány engem méregetett és persze mindenki más engem és Jasper-t bámulta.

-Mark...Én...Én haza megyek...-Hebegtem.-Otthon találkozunk.Sziasztok.-Motyogtam, majd a vámpírsebességemmel elsiettem...

***

Gyorsabban hazaértem, mint ahogy Cullenék-hez értünk kocsival.Bementem a házba, fel a szobámba és onnan a fürdőmbe.

A mosdókagylónak támaszkodva, zihálva bámultam a tükörbe.Elég nyúzott voltam, még vámpír létemre is.Még fehérebb voltam, ha ez lehetséges persze, a levegőt akadozva vettem.És csak az Ő arca, Jasper arca lebegett előttem.Mi ez?!Ki Ő, hogy ennyire megrengetett?!

-Te jó ég, Tia...Viselkedj már!-Korholtam magam.-Annak a férfinek felesége van...

De én is az voltam...Én is a felesége voltam...Vagyok...Mivel nem váltunk el...Csak özveggyé nyilvánítottak, de az nem válás...

-Tiera!Tia!-Hallottam meg Mark hangját, majd a lépteit a lépcsőn, végül a szobaajtóm nyílását és a kopogását a fürdő ajtómon.-Tia...Jól vagy?

-Igen...Azt hiszem...-Feleltem halkan.-Csak...Rendbe szedem magam...Mindjárt megyek...

Megmostam az arcom hideg vízzel, hátha jobb lesz tőle, de semmi változás.Majd a tükörbe nézve nagyot sóhajtva megfordultam és kiléptem.Mark az ágyam szélén ült, de egyből felpattant, mikor meglátott.

-Mi az?!Csak úgy...Elrohantál...Minden oké?-Lépett oda hozzám.

-Nem...Semmi nem oké.-Ráztam meg lassan a fejem.-Most találkoztam a volt...Vagyis...A férjemmel, Mark?!Kitudja hány száz év után...És...Ő vámpír...És...Felesége van...-A hangom elhalkult, majd leültem az ágyamra.Mark pedig mellém.Megfogta a kezem.

-Úgy tudtam...Hogy...Meghalt...A gyermekét vártam...És...Beleőrültem a tudatba, hogy Ő nincs.Miatta öltem meg magam...Mert Nélküle én sem akartam élni.És...Terhes voltam, érted?!Ha tudtam volna, hogy...Ő él...Vagyis...Nem halt meg...Teljesen...Sosem lettem volna öngyilkos.És élhettem volna az életem.Anya lehettem volna, Mark!

-Csss...Tia, nyugodj meg!-Karolta át a vállam.

-Nem tudok Mark!-Pattantam fel.-Beleőrülök a tudatba, hogy itt van tőlem egy kiló-méterre, de mégsem lehetek vele!Olyan...Rossz ez...-Suttogtam, majd könnyek nélkül sírni kezdtem.Igen, a vámpíroknak nincsenek könnyei.De sírni tudnak...igaz, így ez egy kicsit érdekes...

-Tiera!Hagyd abba!-Térdelt le mellém a földre Mark, majd magához ölelt.-Hol az a lány, akit én megismertem?!Hol az a lány, aki előtt nincsenek lehetetlenek?!

-Elveszett...-Motyogtam halkan.-Meghalt akkor, amikor találkozott Jasper Whitlock-kal...Ismét...

***

Este, mikor már a nap is lebukott kimerészkedtem a szobámból és lementem a konyhába...Éhes voltam...Amióta itt voltunk nem ittam vért.A hűtőben, ahogy Markot ismertem volt vér...De tévednem kellett...A hűtő üresen pangott.

-Mark!-Szólaltam meg, mire a férfi megjelent...-Nincs itthon vér?-Kérdeztem.

-Sajnálom...De még nem volt időm raktározni, Tia...-Mondta bánkódva.

-Elmegyek vadászni, oké?-Kérdeztem.

-Hát...-Látszott, hogy nem nagyon örül az ötletnek.-Az alakváltók...

-El tudok bánni egy-két farkaskölyökkel...Ne aggódj, Mark.-Mondtam, majd felvettem a cipőmet és elmentem...

Bosszantott, hogy ennyire félt.Pedig tudta nagyon is jól, hogy semmi szükség rá.Nagyon jól tudok vigyázni magamra...

Bevetettem magam az erdőbe, az őzek kellemes illatát követve és rohanni kezdtem...

Pár perc múlva a szag erősödött, majd már hallottam a neszezésüket, a heves szívverésüket és a légzésüket.Felébredt bennem a vadászösztön és osonni kezdtem...Csendesen, hogy könyörtelenül lecsaphassak...Mint maga a halál...Váratlan, gyors, kiszámíthatatlan és kegyetlen.

Majd kiszemeltem két példányt, akik kicsit elkülönültek a többiektől és az alkalmas pillanatban lecsaptam...

Hallottam az őz kétségbeesett halálsikolyát, a halálhörgését...Majd láttam, amint kihunyt a fény a szeméből...Végeztem vele, majd a másikkal is.Így, jóllakva álltam fel a két tetem mellől.

-A többit elintézik az erdő lakói.-Mondtam halkan.

-Szép fogás...-Hallottam meg egy kellemes hangot magam mögül.Megperdültem és Ő állt mögöttem.A kezeim megremegtek.Mély levegőt vettem és próbáltam elég bunkón válaszolni, hogy hagyjon egyedül...Hogy elmenjen...

-Mit akarsz?!-Kérdeztem komoran, majd megfordultam, hogy háttal legyek neki.Kezeim ökölbe szorultak...

-Vadásztam...Én is.-Mondta kedvesen.-Látom...Te is.-Mellém lépett és rábámult a két őz tetemére.

-Gondolom sikerrel jártál.-Mondtam halkan.

-Miért vagy ilyen mogorva?-Kérdezte halkan.

-Miért vagy itt?!-Bámultam rá.-Csak egyedül akarok lenni...

-Én pedig beszélni akarok veled.-Jelentette ki.-Több száz évig nem láthattalak, Tiera...Rengetegszer jutottál eszembe, még így, vámpírként is, mikor már más volt a feleségem...Úgy éreztem, hogy talán Alice el tud téged feledtetni, de nem...Amikor a tükörbe néztem Téged láttalak...Amikor csak behunytam a szemem bevillantak az emlékek...Amikor ott állsz előttem, fehér ruhában, mosolyogva...Nem tudom ezt elfelejteni...Te voltál az életem szerelme és ez az érzés talán nm is változott.-Megfogta a kezem.-És most...Hogy...Újra melletted lehetek, hogy megérinthetlek...És tudhatom, hogy biztonságban vagy...Megnyugodtam.És már nem is kell semmi, senkitől, csak az, hogy Te biztonságban és boldog légy...-Nézett a szemembe.

-Hol voltál?!-Kérdeztem.-A te gyerekedet vártam, Jasper...Terhes voltam és nem akartam nélküled élni...Megöltem magam, így már soha többé nem lehetek anya.Marknak köszönhetem, hogy most itt vagyok...

-Én mindig figyeltelek...Láttam, hogy milyen szomorú vagy, de nem akartalak felzaklatni azzal, hogy megjelenek hirtelen.Vámpírként...Főleg úgy, hogy akkor nomád voltam.Féltem, hogy kárt tennék bennetek...Benned és a gyermekemben...-Csúsztatta a hasamra a kezét.-Aki talán sosem lesz meg, de a lényeg itt van.-Tette a szívére a kezét.-Én anélkül is szeretni foglak...Nem kell gyerek, elég, hogy Te mellettem vagy.

-Ne mondd ezt, Jasper...-Léptem hátrébb a fejemet rázva.-Neked feleséged van.Nem mondhatsz ilyet egy másik nőnek...

-Te is a feleségem vagy.-Állapította meg.

-Jasper...Alice szeret téged.Nem teheted ezt vele...-Mondtam szomorúan.

-De te is érzel még valamit...Érzem, tudom.-Mondta.-A különleges képességem miatt...Megérzem, hogy mit érzel...Vagy bárki más mit érez.Tudom, hogy Te még szeretsz engem, Tia...

-Úgy tűnik...-Kezdtem el hátrálni.-Hogy a képességed meghibásodott vagy valami ilyesmi...Én nem szeretlek már Jasper...-A szívem majd' megszakadt, mikor ezeket mondtam.-Én már nem érzek irántad semmit...

Majd egy szó nélkül megfordultam és rohanni kezdtem hazafelé...S már a könnyeim is kicsordultak...

2.Fejezet: Cullen Család

Másnap reggel felkeltem, elmentem kivasaltam a hajam, sminkeltem, aztán mentem felöltözni.

Egy fekete hosszú ujjú, V kivágású felsőt, világos farmert és fekete magassarkú csizmát vettem fel.

Aztán lementem a földszintre, ahol Mark már várt rám egy kedves mosollyal...

-Szia...-Mosolyogtam rá, majd felvettem a bőrdzsekimet.

-Jó reggelt...-Mondta, majd kinyitotta az ajtót, s előre engedve kiléptünk a házból.

Két fekete Audi állt a ház előtt.Gondolom az egyik az enyém, a másik pedig Marké.Beültünk az egyik kocsiba, majd Mark indított...

***

Az erdei ösvény fölé, amin haladtunk, a fák úgy hajoltak, hogy egy alagutat képeztek.

Már vagy negyed órája autókázhattunk, mikor Mark lefordult...

-Messze van még?-Sóhajtottam türelmetlenül, majd dobolni kezdtem a karfán...

-Szeretlek, amikor türelmetlen vagy...-Mosolygott huncutul.

A szememet forgattam, majd kibámultam az ablakon...

A kocsi lassítani kezdett, majd ismét lefordult és megállt egy hatalmas villa előtt...

-Megjöttünk.-Mondta, majd leállította a motort és kiszállt.Én is utána és az ajtóhoz léptünk...

Mark csengetni készült, mikor kinyílt az ajtó és egy fekete, hosszabb hajú vámpír lány állt előttünk.

Kicsit elcsodálkozott, hogy magukfajtát lát...

-Szia, a nevem Mark...Carlisle Cullen-t keressük.-Mondta Mark kedvesen.

-Öhm...Sziasztok, gyertek be...-Állt odébb, mi meg beléptünk.

A ház belülről is gyönyörű és tágas volt.

-Carlisle!Téged keresnek.-Mondta a lány, mire egy szőke hajú, arany szemű férfi jelent meg, kedves mosollyal az arcán...

-Mark!-Szólította meg a társam kedvesen, majd lesietett a lépcsőn.

-Carlisle!-Mosolyodott el Mark, majd a két férfi kezet fogott, hátba veregették egymást és a többi...

-Ő ki?-Kérdezte Carlisle rám pillantva.

-Tiera Forbes.-Nyújtottam kezet.-Mark társa.

-Carlisle Cullen.-Mosolygott rám.

-Tia...-Lépett mellém Mark.-Carlisle-val régi jó barátok vagyunk...Még...Újszülött éveimben ismerhettem meg.

-Mit kerestek itt, Mark?Mi szél hozott titeket?-Kérdezte a férfi, majd a kanapéhoz terelt és leültünk...

-Ide költözünk.-Felelte Mark.-Vettem egy házat Forks-ban.Tiera-val itt fogunk élni.

-Oh...El s felejtettem.-Állt fel Carlisle, majd bejöttek egy csomóan...Mind vegetáriánus vámpírok voltak.Magam fajták.

-Ők itt a családom.-Mosolyodott el Carlisle.-Vagyis...Egy valaki hiányzik.-Mondta.-Alice...Jasper hol van?

-Azt mondta, hogy elmegy motorozni.Bármikor megjöhet...-Felelte egy manószerű lány.

-Nos, akkor...Ő itt a feleségem, Esme.-Karolt át egy nőt Carilsle.Ők a fiaim, Edward és Emmett.És persze még Jasper, de ő nincs itt...És a lányaink.-Először a barna vámpír lányt mutatta be, aki ajtót nyitott.-Ő Bella, Rosalie és Alice.

Egy vörös hajú lány lépett oda Bellához, mire a lány átkarolta a vállát.

-Ő pedig az unokánk, Renesmee.-Mutatta be Őt is.

-Unoka?!-Kérdeztem meglepetten.-Mégis...Hogyan?!

-Félvér vagyok.-Szólalt meg a lány.-Az anyukám, Bella-Pillantott a mellette álló fiatal nőre.-Ember volt, mikor én megszülettem.Az apám, Edward, pedig vámpír...

Aha, szóval...Itt mindenki együtt van mindenkivel...-Állapítottam meg magamban.

-Igen...-Szólalt meg Edward.-Itt mindenki együtt van mindenkivel.-Elmosolyodott...

-Gondolatolvasás, ha jól sejtem, igaz?-Kérdeztem mosolyogva, mire bólintott.

-És...Nektek van képességetek?-Kérdezte Edward, mikor már a kanapékon ültünk.

-Igen...Nekem manipuláció és emberek irányítása.-Bólintott Mark.

-Nekem meg több képességem is van.-Szólaltam meg.-A természet négy elemét tudom irányítani, tűz, víz, föld és levegő.Emellett még a vámpírok képességeit másolni tudom, így...Van egy csomó képességem.-Mondtam.

-Ez érdekes...-Gondolkodott el Carlisle.-Csodálom, hogy a Volturi még nem vetett Rád szemet.

-Ó, dehogynem...-Sóhajtottam.-Csak nemet mondtam.Aro nem egyszer felkeresett már és szinte könyörgött, hogy csatlakozzam...De nem akartam.Nem akarok nomád szörnyeteg lenni...-A végére nagyot nyeltem...

-Minket is felkerestek már...-Bólintott Alice.-Én a jövőbe látok.A férjem, Jasper pedig az érzelmeket manipulálja.Edward pedig...Ő agyturkász.-Nevetett fel.

Ekkor egy motor hangját hallottuk meg, ami megállt a ház előtt...

Néhány pillanat múlva pedig egy bőrdzsekis, farmeres szőke hajú férfi lépett be a nappaliba...

Rá pillantottam és hirtelen előugrottak a képek, amik mindig kísérteni szoktak...A zöld szempár, ami most aranybarna volt, a méz-szőke fürtök...

Azt hiszem a szívem most hevesebben verne, ha lenne...

Mereven őt bámultam, mire mindenki más is elkezdett minket bámulni.

Edward a homlokát ráncolta...Nem is csodálom...Ilyen zavaros gondolatok között...

-Jasper...-Suttogtam.-Jasper Whitlock...-Eszembe jutott egy név és csak azt ismételgettem.-Jasper Whitlock...

-Tiera...-rázott fel Mark hangja.-Tia!Mi a baj?!

Felpattantam...Mark-ra pillantottam, majd Jasper-re és azután a többiekre...

A srác megbabonázva bámult rám...

-Tiera...-Motyogta.

-Honnan ismered Jasper-t?-Kérdezte Carlisle odalépve hozzám.

-Én...Öhm...Nem...Nem tudom.-Hebegtem.-Én csak...Olyan...Ismerős...Az előző életemből...

-Tiera Forbes?-Kérdezte halkan Jasper, mire bólintottam.-A feleségem.-Mondta.-Öngyilkos lett, miután...Bejelentették az eltűnésem.Az én gyerekemet várta...-A hangja nem volt több suttogásnál, és ahogy mesélte mindezt az emlékek megrohamoztak és zihálni kezdtem.-Öngyilkos lett...A...Feleségem voltál, Tiera...-Pillantott rám...

1.Fejezet: Új környezet

Forks nem volt valami nagy.3200 lakosával egy kicsi település volt.Ahol mindig esett.

Markkal csendben lépkedtünk egymás mellett az utcán, s én közben a szembe jövő alakokat nézegettem...

-A házunk Forks utolsó utcájában van.-Szólalt meg Mark, ezzel megtörve a csendet.-Nemsokára odaérünk.

-Mekkora a ház?-Kérdeztem, majd a kezemet a bőrdzsekim zsebébe tettem.

-Elég nagy.-Felelte.-Bőven elfogunk férni, ne aggódj.

-Én nem vagyok aggódós fajta.-Mondtam komoran, majd tovább lépkedtem.

Befordultunk az utolsó utcán, majd megálltunk egy nagy ház előtt.Mögötte az erdő terült el, a falak barackvirág színűek voltak.Nagy ablakok és gondozott, szépen, virágokkal beültetett kert várt ránk.

-Szép...-Bólintottam.

-Reméltem, hogy tetszeni fog.-Mosolygott rám, majd aranyszín szemei az arcomat fürkészték.

-Menjünk be!-Szólaltam meg néhány pillanatnyi csend után.Majd elindultunk az ajtó felé, Mark a kulcsot a zárba helyezte, s be is léphettünk...

Egy tágas előtérben voltunk.Tovább mentem, s a csizmám sarka kopogott a laminált padlón.A nappali is nagy volt, s ízléses berendezésű.Krém színek játszottak mindenhol.

-Felmegyek, megnézem milyen a szobám.-Mondtam.

-A beszerzőnkkel szereztem neked egy csomó ruhát, meg cuccokat.Már be van minden pakolva.-Mondta Mark.

-Oké.

Elindultam felfelé a lépcsőn, majd egy folyosóra jutottam.

A tölgyfaajtók előtt lépkedtem és az utolsó ajtó előtt, -amire egy kicsi aranyszínű táblán a nevem virított-megálltam...Majd kezemet a kilincsre téve lenyomtam azt és bementem...

A szoba kék volt, szépen berendezve.Nagy, francia ágyam volt, nagy íróasztal és egy, az egész falat beterítő ablak, ami egyben erkélyajtó is volt.Plusz még két ajtó volt...Az egyik a nagy, mindennel felszerelt fürdőszoba, a másik pedig egy hatalmas, teli pakolt gardrób volt.

Kiléptem az erkélyemre és beszívtam a hűvös levegőt...

November vége van, s a tél közeleg.Az időjárás jelentők holnapra már hószállingózást mondanak, s ezt én is érzem a levegőben...Az állatok, az erdő zaja elhalkult, minden fekete és sötét lett, s üres...Csak a fagyos hideg tölti be a hatalmas lyukat, amit a tél hoz magával...

Mark kopogott a szobaajtómon.

-Gyere be, az erkélyen vagyok.-Mondtam halkan, de tudtam, hogy meghallja...Mellettem termett.

-Tetszik a szobád?-Kérdezte kedvesen.

-Igen, nagyon szép.-Bólintottam az erdőt pásztázva.

-Örülök...Elmegyek, levadászok egy-két állatot.Hozok Neked is, rendben?-Kérdezte, mire bólintottam.-Holnap el kell mennünk egy családhoz...Itt laknak Forks-ban.Vegetáriánus vámpírok Ők is.Cullen-ék.

-Rendben...-Vontam vállat.-Majd szólj ha indulunk.

-Megint kezdesz magadba húzódni.-Jegyezte meg.-Mi a baj, Tiera?

-Jön a tél...-Suttogtam.-A hideg üresség...

-Hogy érted ezt?!-Kérdezte óvatosan.

-Minden elpusztul.-Mondtam.-Minden hideg és élettelen lesz.A színeket felváltja a kopár fehérség és...Minden más lesz.

-Attól félsz...Hogy megváltozik minden?-Kérdezte.

-Már minden megváltozott Mark.-Pillantottam rá.-Új élet, új környezet...

-Menni fog!-Karolta át a vállam.-Ebben profi vagy.

Elmosolyodtam...-Igaz...Verhetetlen vagyok a kedély és a személyingadozásban.-Kuncogtam.

-Ez az én Tia-m!-Adott egy puszit az arcomra.

Bementünk a szobámba...

-Holnap reggel megyünk.Kilenckor.-Mondta, majd leült az ágyamra.-Addigra készülj el, oké?

-Nem lesz vele gond.-Mosolyodtam el.

-Hé...És...Egyedül ne menny az erdőbe...Vannak alakváltók is.-Mondta, majd felállt.-Elmegyek, vadászok egyet.Hozok neked is.-Bólintottam, majd Mark elment...

***

Miután Mark visszaért én is ettem, majd elmentem zuhanyozni,-nem mintha szükség lett volna rá, de már megszoktam-aztán pedig felvettem a pizsamámat és mentem aludni...

Hiába vagyok vámpír, de már annyira hozzászoktam az emberi tevékenységekhez, mint például az alvás, hogy minden nap csinálom...

Álmatlanul forgolódtam.

Ismét azok a képek ugrottak be, mikor lehunytam a szemem.Az a zöld szemű, szőke hajú, eszméletlenül helyes férfi.Még ember koromból ismerhettem, de nem tudom, miért emlékszem rá, vagy, hogy miért ilyen fontos számomra...A nevét sem tudom, nemhogy azt, hogy honnan ismerem!De azt tudom, hogy Ő a világ legcsodálatosabb, leghelyesebb férfija a világon.

Meguntam a forgolódást és felkeltem...Az ablakhoz léptem, s nekidőltem.Csupasz karomat hűsítette az üveg...

Telihold volt, s az erdőket a szél szántotta.

Sóhajtottam egyet, mire az üveg bepárásodott.Rajzoltam egy szívecskét az üvegre, majd elmosolyodtam gyerekes viselkedésemen, s letöröltem a firkát.

Majd ismét az erdőt bámultam...A fák már lehullajtották a leveleik többségét, a moha a fatörzsek északi részén még mindig zöldellt, s a fű is smaragdzölden világított...

Felpillantottam a holdra...

És ekkor pillantottam meg az első hópelyhet...Egyre jobban havazott, s a hó negyed óra múlva vékony, fehér szőnyeget vont a talajra, ezzel eltakarva a zöld füvet.

Az első hó...

Ismertető és egyebek

Sziasztok!

Ez a blogom egy Jasper fanfic lesz, az Alkonyatból.

A történet dióhéjban:

Jasper Whitlock emberként egy házas férfi volt.A feleségét Tiera-nak hívták.De mikor Jasper bevonult a seregbe, s többé nem jött vissza Tiera végső elkeseredettségében öngyilkos próbált lenni, miközben Jasper gyermekét hordozta a szíve alatt.

Az öngyilkossági kísérlete nem sikerül, de életveszélyben van.S végül egy kóbor vámpír férfi, Mark változtatja Őt át, s húgaként szereti a fiatal és gyönyörű nőt.

Az évek, évszázadok telnek, s Tiera teljesen elfelejti a múltját.Csak annyit tud, hogy valaha volt egy férfi, akinek zöld szemei, édes csókja és határtalan szerelme volt...Semmi többet.

Majd egy napon Tiera és Mark Forks-ba költözik, az esős kisvárosba, ahol minden megváltozik, s talán Tiera-nak lehetőség adatik, hogy megfejtse az elfeledett múltjának titkait...

ELŐSZÓ

A fagyos, november végi szél belekapott a hajamba.A hosszú, barna hajzuhatag az arcomba csapódott.Majd hátra simítottam és leugrottam a fáról, Mark mellé.

-Még egy óra és odaérünk.-Mondta a szokásos mély, de barátságos hangján.

-Remek...-Bólintottam.-Akkor mennyünk...-Indultam el, majd Markkal nagyobb tempóra kapcsoltunk és vámpír sebességben mentünk a kisváros felé...

Vámpírok vagyunk.Én, azaz Tiera Forbes és a mesterem, s egyben a legjobb barátom, Mark Levy, Forks-ba tartunk.Ez egy esős kisváros Washington-Államban.

Habár...A képességem miatt oda költözhetnénk, ahova csak akarnánk.

Igen, a képességeim elég...Érdekesek.Irányítani tudom a természet összes elemét.Víz, Tűz, Levegő és Föld.Ezek mellett rájöttem, hogy másolni tudom a többi vámpír képességét, így bármilyen képességre szert tehetek.Ezért is vagyok értékes.

Marknak viszont csak egy képessége van.Az emberek irányítása és manipulálása.

Majd egy órás rohanás után megálltunk...Hallottuk az autók, az emberek és az állatok hangjait, s emberi tempóra kapcsolva beértünk a városba...

S megpillantottuk az üdvözlő táblát is: Üdv Forks-ban!