Markkal csendben lépkedtünk egymás mellett az utcán, s én közben a szembe jövő alakokat nézegettem...
-A házunk Forks utolsó utcájában van.-Szólalt meg Mark, ezzel megtörve a csendet.-Nemsokára odaérünk.
-Mekkora a ház?-Kérdeztem, majd a kezemet a bőrdzsekim zsebébe tettem.
-Elég nagy.-Felelte.-Bőven elfogunk férni, ne aggódj.
-Én nem vagyok aggódós fajta.-Mondtam komoran, majd tovább lépkedtem.
Befordultunk az utolsó utcán, majd megálltunk egy nagy ház előtt.Mögötte az erdő terült el, a falak barackvirág színűek voltak.Nagy ablakok és gondozott, szépen, virágokkal beültetett kert várt ránk.
-Szép...-Bólintottam.
-Reméltem, hogy tetszeni fog.-Mosolygott rám, majd aranyszín szemei az arcomat fürkészték.
-Menjünk be!-Szólaltam meg néhány pillanatnyi csend után.Majd elindultunk az ajtó felé, Mark a kulcsot a zárba helyezte, s be is léphettünk...
Egy tágas előtérben voltunk.Tovább mentem, s a csizmám sarka kopogott a laminált padlón.A nappali is nagy volt, s ízléses berendezésű.Krém színek játszottak mindenhol.
-Felmegyek, megnézem milyen a szobám.-Mondtam.
-A beszerzőnkkel szereztem neked egy csomó ruhát, meg cuccokat.Már be van minden pakolva.-Mondta Mark.
-Oké.
Elindultam felfelé a lépcsőn, majd egy folyosóra jutottam.
A tölgyfaajtók előtt lépkedtem és az utolsó ajtó előtt, -amire egy kicsi aranyszínű táblán a nevem virított-megálltam...Majd kezemet a kilincsre téve lenyomtam azt és bementem...
A szoba kék volt, szépen berendezve.Nagy, francia ágyam volt, nagy íróasztal és egy, az egész falat beterítő ablak, ami egyben erkélyajtó is volt.Plusz még két ajtó volt...Az egyik a nagy, mindennel felszerelt fürdőszoba, a másik pedig egy hatalmas, teli pakolt gardrób volt.
Kiléptem az erkélyemre és beszívtam a hűvös levegőt...
November vége van, s a tél közeleg.Az időjárás jelentők holnapra már hószállingózást mondanak, s ezt én is érzem a levegőben...Az állatok, az erdő zaja elhalkult, minden fekete és sötét lett, s üres...Csak a fagyos hideg tölti be a hatalmas lyukat, amit a tél hoz magával...
Mark kopogott a szobaajtómon.
-Gyere be, az erkélyen vagyok.-Mondtam halkan, de tudtam, hogy meghallja...Mellettem termett.
-Tetszik a szobád?-Kérdezte kedvesen.
-Igen, nagyon szép.-Bólintottam az erdőt pásztázva.
-Örülök...Elmegyek, levadászok egy-két állatot.Hozok Neked is, rendben?-Kérdezte, mire bólintottam.-Holnap el kell mennünk egy családhoz...Itt laknak Forks-ban.Vegetáriánus vámpírok Ők is.Cullen-ék.
-Rendben...-Vontam vállat.-Majd szólj ha indulunk.
-Megint kezdesz magadba húzódni.-Jegyezte meg.-Mi a baj, Tiera?
-Jön a tél...-Suttogtam.-A hideg üresség...
-Hogy érted ezt?!-Kérdezte óvatosan.
-Minden elpusztul.-Mondtam.-Minden hideg és élettelen lesz.A színeket felváltja a kopár fehérség és...Minden más lesz.
-Attól félsz...Hogy megváltozik minden?-Kérdezte.
-Már minden megváltozott Mark.-Pillantottam rá.-Új élet, új környezet...
-Menni fog!-Karolta át a vállam.-Ebben profi vagy.
Elmosolyodtam...-Igaz...Verhetetlen vagyok a kedély és a személyingadozásban.-Kuncogtam.
-Ez az én Tia-m!-Adott egy puszit az arcomra.
Bementünk a szobámba...
-Holnap reggel megyünk.Kilenckor.-Mondta, majd leült az ágyamra.-Addigra készülj el, oké?
-Nem lesz vele gond.-Mosolyodtam el.
-Hé...És...Egyedül ne menny az erdőbe...Vannak alakváltók is.-Mondta, majd felállt.-Elmegyek, vadászok egyet.Hozok neked is.-Bólintottam, majd Mark elment...
***
Miután Mark visszaért én is ettem, majd elmentem zuhanyozni,-nem mintha szükség lett volna rá, de már megszoktam-aztán pedig felvettem a pizsamámat és mentem aludni...
Hiába vagyok vámpír, de már annyira hozzászoktam az emberi tevékenységekhez, mint például az alvás, hogy minden nap csinálom...
Álmatlanul forgolódtam.
Ismét azok a képek ugrottak be, mikor lehunytam a szemem.Az a zöld szemű, szőke hajú, eszméletlenül helyes férfi.Még ember koromból ismerhettem, de nem tudom, miért emlékszem rá, vagy, hogy miért ilyen fontos számomra...A nevét sem tudom, nemhogy azt, hogy honnan ismerem!De azt tudom, hogy Ő a világ legcsodálatosabb, leghelyesebb férfija a világon.
Meguntam a forgolódást és felkeltem...Az ablakhoz léptem, s nekidőltem.Csupasz karomat hűsítette az üveg...
Telihold volt, s az erdőket a szél szántotta.
Sóhajtottam egyet, mire az üveg bepárásodott.Rajzoltam egy szívecskét az üvegre, majd elmosolyodtam gyerekes viselkedésemen, s letöröltem a firkát.
Majd ismét az erdőt bámultam...A fák már lehullajtották a leveleik többségét, a moha a fatörzsek északi részén még mindig zöldellt, s a fű is smaragdzölden világított...
Felpillantottam a holdra...
És ekkor pillantottam meg az első hópelyhet...Egyre jobban havazott, s a hó negyed óra múlva vékony, fehér szőnyeget vont a talajra, ezzel eltakarva a zöld füvet.
Az első hó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése